Betekinthettünk bensőséges viszonyokba
Női arcképek, elgondolkodtató mozzanatok, egy-egy ellesett pillanat bizonyos bensőséges viszonyokból - mindez többnyire fekete-fehér fotókon megörökítve. És ezeket az alkotásokat vehették szemügyre a fotóművészet kedvelői kedden, a délutáni órákban.
Szeptember 6-án a Szatmár Megyei Múzeum földszinti kiállítóterme adott otthont annak a szatmári fotós kiállításának, akit a nap folyamán a női fotográfia egyik legtehetségesebb erdélyi képviselőjének tituláltak a kiállítás szervezői.
Gozner Gertrúdról van szó, akinek első nagyszabású bemutatkozására 2008-ban került sor, a kolozsvári Tranzit házban. Fotói mindeddig négy kiállításon szerepeltek, Kolozsváron, Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen. Azonban ma már nem feledkezhetünk meg virtuális kiállításairól sem. És Gertrúd talán ebben a világban otthonosabban is mozog. A különböző fotós oldalakon, gratulációk és pozitív vélemények hirdetik, hogy valamit nagyon jól csinál.
A „Bensőséges viszonyok" című kiállítást Szilágyi Levente muzeológus nyitotta meg. „A női fotográfia számos paradigmaváltáson ment át az elmúlt évtizedekben. Gertrúd képei engem a fogalom eredeti megjelenésének idejébe visznek vissza, amikor a nők helyet kerestek maguknak az uralkodó, férfidominanciájú kultúrán belül. Ám mégis akad egy óriási eltérés, az ő képei nem programszerűek, nem lázadoznak a férfiuralom ellen, hanem magától értetődőek és természetesek, nem valami ellen készülnek, hanem valami mellett, a fénykép számára nem eszköz, hanem cél, az én megismerésének célja. Amit Gertrúd a fényképezőgéppel csinál az Fotográfia, és ebbe a fogalomba mindenki nyugodtan behelyettesítheti azt amit a számára a legmagasabb szintű fényképkészítés jelent. Művészet, játék, szenvedély." - mondta el Szilágyi.
Ciprian Jula, a Szatmári Prisma Fotós Egyesület alapítótagjának beszédét is hallhatták a szép számban megjelent érdeklődők. A fotós kifejtette, hogy az ilyen és ehhez hasonló kiállításokkal könnyen megszerettethetjük másokkal a fotóművészetet, hiszen ezáltal megtanulják másként is szemlélni a környező világot.
A kiállítás Roland Barthes gondolatával zárult: a Fotográfia nem (vagy nem feltétlenül) arról beszél,ami nincs többé, hanem csak arról,ami egészen biztosan volt. Ez az árnyalatnyi különbség döntő jelentőségű. A fotó nem kitalál, hanem hitelesít, maga a hitelesítés.
